Egy harmincéves autodidakta festő olajképei és grafikái láthatók mától a Béke Szálló galériájában (VI. Teréz körút 43.). Eddig főleg Újpesten találkozhattunk műveivel, most először állít ki a körúton.
Első pillantásra feltűnik a festményeken a színpadiasság, a teátrális gesztusok sora. Esőcsinálók című képén a kiszáradt, puszta tájban mintha ókori görög papnők tárnák kezeiket a fekete, elkomorult ég felé.
Az Arctalanul című festményen elsötétült kopár vidéken kuporgó fiatalemberre villan a fény.
Nem nehéz kitalálni, hogy ez a művész önportréja. Arcát nem láthatjuk, mert haj takarja, viszont körülötte karóra tűzött, eldobott színes álarcok látszanak. Most készül felvenni, vagy most vette le őket? Ezt nem lehet eldönteni.
„Az ember ma könnyen elveszíti az arcát, eltűntek az igazi karakterek a világból.” – mondja a festő. Sokan elveszítik arcukat, igen, de még többen meg sem találják. Vajon Pető megtalálta-e?
„Műveimnek két fő motívuma a magány és az útkeresés – ad némi eligazítást munkái értelmezéséhez - a létezés értelmének, a kiteljesedés felé vezető útnak a keresése."
Egyik képén égig érő lépcsőn sétál a vöröslő felhők közé egy fiú…