Gyurkovics Tibor 15 évesen írta első verseit. Pszichológusként hosszú éveken át az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben tanulmányozta a lélek rejtelmeit, majd 1968-tól kizárólag az irodalomnak szentelte figyelét. Kiemelkedő munkássága során, versei mellett regényeket, elbeszéléseket, lírai esszéket, színműveket és publicisztikát is írt, ezért Szeghalmi Elemér és Hernádi Gyula a magyar irodalom pentatlonistájának nevezte.

2008 novemberében szomorú hír terjedt országszerte, Gyurkovics Tibor hátrahagyta a földi világot, s immár személyesen parolázik a Jóistennel. A Lyukasóra irodalmi folyóirat Wutka Tamás gondolataival és képemmel emlékezett Gyurkovics Tibor munkásságára.

Wutka Tamás
BÚCSÚ GYURKOVICSTÓL
(részlet)

Hihetetlen! Tényleg megtörténhet, hogy földi valója egyszer csak eltűnjön közülünk? Hiszen még az is lehetségesnek tűnik, hogy egyszeri lénye több példányban létezik. Mi mással magyarázhatnánk, hogy a legkülönfélébb helyeken és időpontokban bukkan fel bárhol és bármikor, és többen látni vélik egyazon időpontban más és más helyeken.

Valamennyi magán- és közéleti szereplése önvallomás. Fáradhatatlanul akarja a mindenséget. Mélységesen átéli a létezés magasztos pillanatait és mélypontjait, s úgy adja tovább, úgy osztja meg, hogy részben vagy egészben ki-ki megtalálhatja, felismerheti benne saját életérzéseit, vívódásait, kételyeit, vágyait, örömeit, csalódásait. És várakozásait. S ebbe könnyen bele lehet rokkanni.

Minden nap éjjel egykor,
mikor egy nagy lemez szól
vagy elmerülve Bertolt
Brecht művét olvasom,
a polcon rengeteg a por
a tea vize felforr
azt gondolom ilyenkor
hogy tovább nem bírom.

Költő? Drámaíró? Prózaíró? Életművész, mint sokan gondolják? Egy biztos: „fő foglalkozása” a soha nem lankadó érdeklődés. Minthogy kielégítő választ semmire sem kap(hat), mindig újra kezdi, ha más formában is. Ezért próbálkozik annyiféle műfajjal, annyiféle emberrel. És mennyire beérné egyetlen hiteles Istennel! Akivel így is állandóan perlekedik, aki vágyaiban nélkülözhetetlen, de akit a valóságban nem talál, hiába keresi szüntelen. Mindenhol, mindenben és mindenkiben, legfőképp önmagában.